◈Személyiség és pszichológia · 5 perc
A típusmodellek az embereket néhány jól körülhatárolt kategóriába sorolják. Egyszerűségük miatt népszerűek és könnyen megjegyezhetők. Ugyanez az egyszerűség okozza viszont a legnagyobb korlátaikat is. Három ismert példát mutatunk be: a 16 típust (MBTI-szerű), az Enneagramot és a DISC-et.
A 16 típus (MBTI és társai)
Az MBTI (Myers–Briggs Type Indicator) Isabel Briggs Myers és Katharine Briggs munkája, amely Carl Jung 1921-es „Pszichológiai típusok” című művére épül. Négy kettősségből építi fel a 16 típust: E/I (extravertált/introvertált), S/N (érzékelő/intuitív), T/F (gondolkodó/érző), J/P (ítélő/észlelő), például INFJ vagy ESTP.
Erősségei: könnyen érthető, jó beszélgetésindító a preferenciákról (hogyan töltődöm fel, hogyan döntök), és a pozitív megfogalmazás miatt kellemes élmény.
Korlátai:
- A legtöbb tulajdonság folytonos, nem kétosztatú: a legtöbben középen vannak, ezért a „vagy-vagy” besorolás gyakran önkényes. Aki az E/I skála közepén áll, a legkisebb ingadozásra is más típust kaphat.
- Megbízhatóság: ismételt kitöltésnél a kitöltők jelentős része (egyes vizsgálatok szerint nagyjából fele) néhány hét múlva más típust kap.
- Előrejelző erő: a munkateljesítmény vagy a sikeres kapcsolatok előrejelzésében gyenge. Maga a kiadó is ellenzi, hogy felvételi szűrésre használják.
- A Big Five-hoz képest a dimenziók részben átfedők (E/I az extraverzióhoz, J/P a lelkiismeretességhez, S/N a nyitottsághoz, T/F a barátságossághoz hasonlít), de a neuroticizmus teljesen kimarad.
Az Enneagram
Az Enneagram kilenc „típust” ír le, amelyeket egy kilenc csúcsú ábra és „szárnyak”, „stressz- és növekedési nyilak” kapcsolnak össze. A rendszer a 20. századi, főleg spirituális és terápiás hagyományokból (Gurdjieff, Ichazo, Naranjo) származik, nem empirikus kutatásból.
Erősségei: a motivációkra (félelmekre, vágyakra) összpontosít, nem csak a viselkedésre, ezért sokan mélyebbnek érzik. Korlátai: a kutatási bizonyíték vegyes: egyes vizsgálatok mérsékelt összefüggést találtak a Big Fivevel, a kilenc típus szerkezetét azonban az adatok nem egyértelműen igazolják, a nyilakra és a szárnyakra vonatkozó feltevéseket pedig kevesen vizsgálták.
A DISC
A DISC (Dominancia, Befolyásolás, Stabilitás, Lelkiismeretesség) William Marston 1928-as, a „normál emberek érzelmeiről” szóló munkájából indul, és a munkahelyi kommunikáció világában népszerű. Négy viselkedési stílust ír le (például határozott, lelkesítő, támogató, pontos).
Erősségei: egyszerű, a csapatmunkában könnyen alkalmazható nyelv. Korlátai: a legtöbb DISC-eszköz kereskedelmi és zárt fejlesztésű, a független, lektorált validációs bizonyíték kevés, és a négy kategória szükségszerűen leegyszerűsít.
Mi a közös probléma?
- Barnum-hatás: a típusleírások tágan és kedvezően fogalmaznak, ezért szinte mindenki magára ismer.
- Kategóriahiba: a folytonos különbségeket kategóriákba „vágják”, ezért a határok közelében nagy a bizonytalanság.
- Önbeteljesítő címkék: ha valaki elhiszi, hogy „én INFJ vagyok”, hajlamos ennek megfelelően látni és leírni önmagát.
- Kontextusfüggés: a viselkedés a helyzettől is függ.
Hogyan érdemes használni?
- Beszélgetésindítóként: mit szeretsz, mi fáraszt, hogyan dolgozol szívesen?
- Mindig kérdezd meg: mennyire vagyok ilyen, és mikor nem?
- Ne használd munkaerő-kiválasztásra, párválasztásra, diagnózisra, és mások „skatulyázására” sem.
- Ha megbízható, mérhető önismeretre vágysz, a Big Five (IPIP) a legjobban kutatott alap, a típusmodellek pedig kiegészítő nyelvként kezelhetők.